2014. február 24. és 27. között San Franciscóban, a BMW Foundation és a Taproot Foundation közös szervezésében megvalósult második Global Pro Bono Summit egyik résztvevője lehettem. Az eseményen olyan szakemberek voltak jelen a világ 16 országából, akik a civil és üzleti oldal egymásra találását és sikeres együttműködését szervezik. Az esemény tapasztalatai mentén fontosnak láttam megfogalmazni néhány gondolatot, amit Magyarországon is érdemes tudni, amikor ezt a latin eredetű két szót egymás mellett halljuk.

Mit is takar a Pro Bono kifejezés? Talán nem mindenki számára egyértelmű, de az önkéntes tevékenységnek azt a fajtáját nevezik így, amikor magas hozzáadott értéket jelentő szakmai tudás kerül (jellemzően egy jó körülhatárolható projekt keretében) felajánlásra egy civil / nonprofit kezdeményezés előmozdítása érdekében. A sima önkéntességről ez a két karakter választja el, de természetesen jogilag és fogalmilag ez is önkéntes tevékenységnek számít. (A fogalom letisztulásához bizonyára szükség lesz még valamennyi időre, mint ahogy ez az önkéntes tevékenység esetében is megfigyelhető volt az elmúlt 10 – 15 évben.) A legtöbb esetben magasan képzett sokat tapasztalt szakemberek adják tudásukat, jellemzően valamilyen vállalati felelősségvállalási program keretében. Nem kizárt, hogy ez egyéni kezdeményezésre létrejövő informális tudásátadás-segítségnyújtás (itthon még sok esetben ez a jellemzőbb), de külföldön sok esetben maguk a munkáltató cégek támogatják a tevékenységet saját munkatársaik között. Arra még később kitérek, hogy hol van ebben a nyereség a cégek számára. Az esetek többségében a felajánlók és a kedvezményezettek között közvetítő szervezetek dolgoznak, annak érdekében, hogy az egymásra találás és a közös projektmegvalósítás minél sikeresebb legyen.

A pro bono projekt esetében mindig van egy jól meghatározható cél, időkeret és egyfajta szerződés arról, hogy mire is vonatkozik pontosan a munka. Ez segít mindkét félnek, a felajánlónak biztonságérzetet ad arra vonatkozóan, hogy nem fognak idejével és kapacitásával visszaélni. A fogadónak pedig segít a problémát megfogalmazni, lehatárolni és annak okait és a megoldás fele vezető utakat feltérképezni. A projektek hossza változatos lehet, van olyan feladat, amit egy egynapos tanácsadás keretében meg lehet oldani, más esetben több alkalom, hosszabb időintervallum indokolt.

Az USA-ban a cégek növekvő számban köteleződnek el, ilyen formában közösségi ügyek mellett. Az talán érthető, hogy ez a tevékenység megfelelőbb formájú segítségnyújtás egy olyan cég esetében, ahol a munkatársak magasan képzettek és munkaidejük nagyon komoly anyagi értéket képvisel. Jogosan gondolják sokan, hogy a sok ezer dollárba kerülő munkatársak ideje jobban hasznosul, ha a fizikai munka mellett vagy helyett, inkább speciális tudás biztosítva segítenek közcélú ügyek megvalósításában. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos helyzetekben divatosabb is egy komplex tudást és kapacitásokat igénybevevő projektet támogatni, mint szimplán egy udvart felújítani, vagy egy sor kerítést lefesteni pl. MBA végzettséggel. Ne essen félreértés, külföldön és a hazai kontextusban is megvan a helye a fizikai önkéntes programoknak, de talán érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy miképp lehetne több teret adni olyan együttműködéseknek, ahol az ecset és ásó mellett a szaktudás is komoly szerepet kaphat. Azt talán mindenki könnyen kiszámolhatja, hogy milyen hozzáadott értéket jelent egy óra festés vagy pl. egy óra profi kommunikációs, folyamatmenedzselési, esetleg pénzügyi menedzsment tanácsadás és ami talán a leglényegesebb az egészben: milyen értéket képez mindez a fogadó szervezetek oldalán? A segítséget és a tudást kell tudni jól fogadni és idehaza talán ez az egyik legnagyobb feladat, aminek a feltérképezése előttünk mint közvetítő szervezet előtt áll. Személy szerint úgy látom, hogy elérkezett az idő a vállalati önkéntes kultúra újabb szintre emelésére. Nagy kérdés, hogy a cégek lelkesedése és elköteleződése milyen felkészültségű fogadó szervezetekkel tud majd találkozni. Ne gondolja senki, hogy ebben mi mások lennénk, mint a többi ország, még az USA-ban, Japánban és Németországban is a szervezetek megfelelő felkészítése és motiválása jelenti a komolyabb kihívást.

Azzal együtt, hogy itthon még nem elterjedt általánosan a pro bono önkéntesség azért vannak kiváló példák és kezdeményezések. Az egyik legelterjedtebb forma a jogi segítségnyújtás. Manapság idehaza is sok ügyvédi iroda ajánlja fel idejének egy részét, pro bono alapon civil szervezetek segítése érdekében. A pro bono felajánlások területen jellemző az esetlegesség és az informális kapcsolatok jelentősége. Sok esetben nem a rászorultság vagy az ügy, ami mentén elköteleződik egy cég, hanem sokkal inkább az számít, hogy kinek van ismeretsége vagy kapcsolata az ügyvezetés vagy a döntéshozók felé. Ez sok esetben igaz lehet kommunikációs-, reklámügynökségekre, vagy szervezetfejlesztő cégekre is. Egyik alkalommal egy szervezetfejlesztő cég vezetőjét kérdeztem, hogy tudnának-e nekünk pro bono alapon vezetői konzultációs támogatást adni, a válasz nemleges volt. Viszont ennek apropóján végigkérdezte a munkatársait és kiderült számára, hogy majd minden tanácsadó elköteleződött baráti vagy személyes kapcsolatok alapján valamilyen ügy, közösség vagy szervezet mellett. Azaz működött a pro bono támogatás csak az a cég kultúrájában nem jelent meg, rendszer szintű elemként korábban.

Jó példák már itthon is vannak szerencsére, de talán méretükben még mindig kicsik a már elindult pro bono szakértői tanácsadás programok. Ilyen a KPMG Felelős Társadalomért Programja, amelyben évente 3 – 4 civil szervezet kaphat egy-egy ügyre koncentrálva segítséget, vagy az Erste Bankban megvalósult felső vezetői tanácsadás program, melyben a korábban már anyagilag is támogatott szervezetek kaptak személyre szabott tanácsadást a bank vezető tisztségviselőitől.

Az USA-ban korábban is nagy hagyománya volt az önkéntességnek és úgy tűnik egyre többen hisznek a pro bono tevékenység erejében és értelmében. Talán nem csoda, hogy büszkék és jóérzéssel tölti el őket az így megvalósított programok minősége. Legyen szó akár egy egynapos úgynevezett "maratón" programról vagy hosszabb együttműködésekről.  Odakint egyre többen látják, hogy milyen sokrétűen megtérül az így befektetett idő és pénz. Talán a hazai környezetben ezt még nehezebb egyes felsővezetőknek megmagyarázni, akik elsősorban azt számolják, hogy mennyi az így kieső munkaidő értéke és kevésbé számolnak azzal, hogy mit nyerhetnek így az egyes munkatársak, csapatok és az egész cég. Talán a vállalati önkéntes programok kapcsán már mindenki hallhatta, de szerintem nem árt ismételni: A tapasztalatok azt mutatják, hogy a dolgozói elégedettség és elkötelezettség, a lojalitás mind emelkedik az ilyen programok hatására. Azt hiszem senki nem vonja azt kétségbe, hogy ennek mértéke még hatványozottabb ha a munkatárs azt látja, hogy az általa biztosított tanácsadás vagy tudás jó helyre került és kiemelkedően nagy hozzáadott értéket jelent. Nem beszélve arról, ha érezhető, hogy ez által a fogadó szervezet egy minőségi lépést tehet egy konkrét programban, vagy általánosságban a szervezet egész működésére vonatkozóan. Azt pedig senki nem vonhatja kétségbe, hogy a civil szervezeteknek nagy szüksége van a vállalatoknál meglévő tudásra illetve hogy azt piaci értéken nem tudják megfizetni.

Számomra újdonságot jelentett, hogy mennyire sokan részesülnek pro bono támogatásban egynapos programok keretében. Ilyeneket a Taproot Foundation is szervez aminek a hangulatát jól mutatja az alábbi kis video illetve az egyik személyes kedvencem a CreateAthon, mely keretében a résztvevő szervezetek kommunikációjának és arculatának a javítására koncentrálnak a résztvevők.

Itthoni léptékekkel szinte felfoghatatlan John Cary építész kezdeményezése Public Interest Design névvel, mely keretében építész irodák ajánlják fel kapacitásaikat közösségi, civil terek kialakítása érdekében. Nem csupán a futott még cégek, hanem sok esetben a legjobb nevűek. Az USA különböző államaiban megvalósuló projekteket bemutató - természetesen pro bono alapon elkészülő - gyönyörű kivitelű kiadvány a szerzőnél megtekinthető. A sor szinte a végtelenbe nyúlik, ügyvédek, HR szakemberek, pénzügyesek, programozók, grafikusok, kommunikációs szakértők biztosítják tudásukat a közjó érdekében. Olyan cégek állnak ezen projektek élén mint a HP, a Deloitte, a Salasforce, az Adobe vagy a Citi Bank, hogy csak néhányat és itthon is ismerteket említsünk a nagyobbak közül.

Aaron Hurstnek, a Taproot alapítójának kezdeményezése volt a Billion Plus Change kampány, mely keretében cégek tucatjai tesznek vállalásokat és köteleződnek el pro bono programok mellett. A LinkedIn partnerségben a Taprootal próbaképp új lehetőségként ajánlja fel pro bono önkéntességet a felületén keresztül (Hasonló lehetőséget indított nemrégiben a Google online tanácsadás támogatására Helpouts néven). Nem meglepő módon 1 milliónál többen ajánlották fel eddig tudásukat civil szervezetek számára a LinkedIn csatornáin kersztül. Érdekes lesz látni, hogy közülük hányan köthetőek Magyarországhoz. Ha ebből indulunk ki, akkor a hazai kilátásokra sem mondhatunk mást, mint hogy biztatóak, mert egész biztos, hogy itthon is sokan vannak, akik szívesen köteleződnek el ilyen formában.

Persze ennek kapcsán biztosan sokan sopánkodnak, hogy Amerika messze van és a hazai valóság egészen más, itt mindenki keményebben dolgozik a megélhetésért. Nos ez részben így van, ezzel együtt szerintem rengeteg előny és megtérülés lehet egy pro bono program indításában céges szinten. Hosszasan lehetne sorolni a korábban és fentebb már említett okokat, én ezek közül néhányat szeretnék kiemelni, amit szerintem mindenki könnyedén megérthet.

-          A pro bono a céges horizontokat is nyitogatja, minden tekintetben. Sok esetben a céges szerkezetbe új energiákat tud vinni az által hogy új helyzetben, találják magukat a munkatársak. San Franciscóban az Adobe egyik vezető munkatársa racionálisan érvelt a pro bono mellett, mert már többszörösen megtapasztalta, hogy milyen előnyökkel jár, ha a csapatainak ilyen kreativitást erősítő feladatokat biztosítanak. Azokért sok estben komolyabban lelkesednek a munkatársak, mint a kötelező feladatokért. Michael Gough konkrétan azt mondta, hogy semmiképpen sem mondana le a pro bono projektek adta előnyökről és nem elsősorban jószolgálati, hanem üzleti érdekek mentén. A jövő vezető cégei mindenképpen építenek a kreativitás és a kooperáció erősítésére, nos a jó hír, hogy ezeket a pro bono programok mind támogatni tudják.

-          A pro bono egyben a hírnév erősítésére és potenciális új ügyfelek megtalálására is alkalmas lehet. Ez persze új vállalkozások esetében lehet fontos, ahol a nonprofit szektor által biztosított hírnév sok esetben komolyabb hatással bírhat mint egy reklámkampány.

-          Nem mellékes szempont hogy az Y generáció tagjai egyre inkább keresik és elvárják, hogy a munkáltatók társadalmilag elkötelezettek legyenek és biztosítsanak ilyen bekapcsolódási lehetőséget számukra. Azaz a cég, ha a legfelkészültebb és legelkötelezettebb munkaerőt akarja megtalálni és megatani, akkor érdeke a pro bono felé nyitni és abban kibontakozási lehetőséget nyújtani a munkavállalók számára.

-          Végül egy olyan szempont, ami a jelenlegi gazdasági környezetben sokakra igaz lehet. Tény hogy anyagi lehetőségek korlátozottak, viszont az igények folyamatosan jelentkeznek és egy cég sem tud kellő mennyiségben forrásokat teremteni azok kielégítésére. Ilyen esetben érdemes meggondolni, hogy a pénz helyett a tudás sok esetben elképesztő nagy segítséget jelenthet. Ezzel nem azt szeretném azt mondani, hogy ez kiválthatja a pénzbeli támogatásokat. Azt viszont igen, hogy lehetnek olyan helyzetek, amikor a cég adekvátan tud segíteni, ha pénz helyett tudást biztosít egy megfelelőnek ítélt szervezet, vagy projekt támogatására.

Úgy hiszem, hogy mérettől függetlenül minden cég esetében meg lehet találni azon okokat, amiért érdemes a pro bono programokat kipróbálni és rendszerszerűen a cég működésébe beintegrálni. A cégek mellett természetesen ezek a programok az egyes civil szervezetekre és ez által az egész nonprofit szektorra nagy hatással lehetnek. Képzeljük el, hogy a jelenleginél nagyságrendekkel nagyobb szakmai tudás áramlik a civil szervezetek felé jogi, design, kommunikációs, projekt menedzsment vagy pénzügyi területén. Semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy ez elképesztően fontos támogatást jelenthet, mely feltételül a civil szektor erősödést hozza magával. Látva a civilek problémáit és nehézségeit csak bízni tudok abban, hogy idehaza a pro bono kultúra gyorsan meg tud erősödni és országosan is terjedni fog.

Mindezek érdekében sok teendő áll még előttünk. Az Önkéntes Központ Alapítvány igyekszik felmérni a civil szervezetek igényeit és felkészültségét annak érdekében, hogy a felajánlások megfelelő módon irányíthatóan legyenek és egy átfogó képet kapjunk arról, hogy fogadó oldalon milyen kérdések, nehézségek és tapasztalatok merülnek fel. Azon leszünk, hogy mind több céget tudjunk egynapos események vagy hosszabb-rövidebb partnerségek kialakítására rávenni, hogy ők is megtapasztalhassák a pro bono programokban rejlő előnyöket. A cégek részéről is nagy szükség van nyitottságra és plusz energiák befektetésére, különösen ott ahol kevésbé van előzménye a vállalati önkéntes programoknak. A multinacionális cégek sok esetben meríthetnek az anyacégek vagy társ leányvállalatok tapasztalataiból, mert a pro bono kultúra az USA-ból indulva nagyon gyorsan terjed a különböző kontinenseken. Természetesen meg kell találni a hazai optimális formákat és megvalósítási lehetőségeket. Az ÖKA a Nemzetközi Pro Bono Hálózat révén számos technikát igyekszik a gyakorlatba ültetni, hogy eseményeken és hosszabb távú együttműködéseken keresztül lehessen megtapasztalni a hazai lehetőségeket, igényeket és kilátásokat. Bár Amerika tényleg messze van, bízhatunk abban, hogy itthon is sokan vannak, akik a céges környezetben megszerzett tudásukat örömmel ajánlják fel a közjó érekében. Az így kialakuló kooperációk előnyünkre válhatnak, mert a civileket az üzleti világ tudásával hatékonyabbá és eredményesebbé tehetjük, az üzleti szereplőket pedig civil projekteken keresztül érzékenyebbé és befogadóbbá alakíthatjuk, ami így vagy úgy mindenképpen egy élhetőbb világ irányába visz mindannyiunkat. 

F. Tóth András, ÖKA ügyvezető igazgató